2011.04.30. - 05.01.: NEFTA Classic!!!

[doki]

Van hír erről a versenyről?

[maestro]

Sajnos, a múlt hétvégi durva szél csak a tapasztalatok nyerésében segített, a helyezéseim elmaradtak a tavalyiaktól. Gyors eredmények az idei NEFTA Classic-ról:
1. nap FT/SZ: 31/29 pont
2. nap FT/SZ: 31/29 pont
FT-ben 15-20. (62 pont),
Sziluettben 18-19. (58 pont)
Összesítettben 17-19. hely (120 pont)
Ági 97 ponttal sokadik lett, de azért FT-ben a második napon csak 2 ponttal maradt le tőlem, szóval megmutatta az oroszlánkörmeit...
Bővebben majd holnap, ha lesz egy kis időm, írok beszámolót.

[maestro]

Az idei NEFTA Classicot az Emley Moor klub rendezte, a tél folyamán kétszer lőttem már itt. Ez a klub is azok közé tartozik, ahol nem csak a célokat rakják mindig más irányba, hanem a lőállásokat is, és elég változatos a terep. Mivel nem egészen egy órányira lakunk tőlük, mindkét nap oda-vissza utaztunk. A terület úgy néz ki, hogy egy erdei út mellett van a belövőpálya fedett lőállásokkal, egy plinking range és egy légpisztolyos pálya is.

A 'zero range' és a 'plinking range' egyébként nem teljesen egymás szinonímái, a legtöbb helyen ugyan együtt van e két funkció, de ínyencebb klubokban ez két külön rész: a zero range a fegyver belövésére szolgál, 5 yard távolságonként kirakott nagy fémlemezekkel, amiket időnként újrafestenek. A plinking range-en pedig véletlenszerűen elszórt pörgő vagy visszaállítós gyakorlócélokat raknak ki, életszerű gyakorlás céljából. Van egy olyan fajta, nagyon egyszerű cél is, ahol a killzónát egy ellensúly viszi vissza lövés után, itt a hangjáról lehet tudni, hogy telitalálat volt-e vagy érte a szélét is. De a legjobban a 'bell target' tetszik, ez egy fém doboz, 6-7 mm-es kis lyukkal olyan 20-22 méteren, mögötte egy csengővel. Hibánál tompán puffan, feles találatnál cseng valamit, de telitalálatnál az egész gyakorló társaság értesül a diadalmas precizitásról.

Az út végén kezdődik a pálya, elég változatos domborzati viszonyokkal. Az utolsó parkolót háromnegyed körben meredek falú völgy veszi körül, 8-10 m mélységben. A másik oldal van, ahol hasonlóan meredek, máshol elnyúló lapály nyílt tereppel, a harmadik része pedig ritkás erdővel folytatódik. Első nap a laposabb, erdős részen építettek pályákat, egy nagy körben voltak a lőállások és sugárirányban mindenfelé adtuk le a lövéseket. A pályaépítők szemlátomást feltették magukban, hogy itt ugyan senki nem lő hibátlant, ennek megfelelően a célok főként 45-50 m között voltak, az állók és a térdelők persze kicsit közelebb. Csak 40 mm-es célokat használtak, egy-egy lőállásból is előfordult, hogy 90 fokos szögben más irányba kellett lőni a két célt.

Első nap brilliáns időzítéssel érkeztünk, nem lehetek elég hálás Áginak és az ő reggeli készülődésének. Ugyanis a korábban érkező autókat messze előre irányították leparkolni, a pályák mellé. A kicsivel utánunk, legutoljára érkező versenyzők már csak a bevezető út szélén tudtak valahogy leparkolni a csalitosban. Mi viszont éppen a belövőpálya mellett kaptunk helyet, kényelmes közelségben a sziluettekhez is. A versenyzőket három turnusba osztják be, egyik az FT, másik a sziluett, a harmadik pihenő. Mi rögtön a pihenővel kezdtük, aztán jött a sziluett dél körül és három órától az FT.

Nagyon szép, napos idő volt, de a szél kegyetlenül fújt. Na nem úgy, mint legutóbb a GP első fordulóján, az már a sírva átkozódós szint volt, míg ez csak a fojtott hangú szitkokat váltotta ki a legtöbb lövőből... Az első pár órát a belövöpályán töltöttük, próbáltuk kiismerni a szelet. Ez hamar sikerült is: amikor fújt, akkor nem találtak a lövések.

A sziluettekkel kezdtük meg a lövészetet. Vezényszóra, időméréssel, pörgősen megszervezve ment a verseny, de a váltakozó szélben a 29 találatommal még egészen elégedett lehettem. Sikerült egy sorban mind az 5 disznót leszednem, egy kis jelvényt is szereztem tehát. Ági 22-t szedett le, és mivel a pulykákból az első körben egyet sem, egy kacsás jelvény neki is összejött. Nem feküdt nekünk ez a szélben lövés, ráadásul a kirakott széljelzők sem segítettek. A disznóknál lévő balra lengett, a pulykánál jobbra, aztán a legtöbb még mindig akkor ment le, amikor megpróbáltam a lehető legszebben a közepére leadni a lövést.

A sziluett gyorsabban lefutott, mint a vele párhuzamosan folyó FT, így volt még egy óránk gyakorolni, aztán mentünk a völgybe. Rögtön a legelső célom egy feles találat volt 2 óránál, alábecsültem a szelet és ez megalapozta az egész nap hangulatát. Csapattársam számos új magyar kifejezéssel ismerkedett meg aznap. Ez nagyon jó egyébként, hogy itt szabad folyást lehet engedni az érzelmeinknek. Ha olykor megkérdik, netalántán nem káromkodom-e ilyenkor, akkor biztosítom őket, hogy 'ó nem, annyit mondtam csupán, hogy ez sajnos egy hiba volt, barátaim'. Az első felében öt hibát begyűjtöttem az első 10-11 célon, mikor beértünk az erdősebb részbe, ahol végre tudtam már kezelni a helyzetet és 11 célt végiglőttem hiba nélkül. Aztán egy 'double dink' erejéig megszakítottam ezt a szép szériát - e hangutánzó kifejezéssel illetik a mindkét cél elhibázását. Megjegyzem, más kifejezésekkel is illetik egy-egy konkrét esetben, de azokat a szavakat nem találni a szótárakban... Végül is 9 hibával zártam a napot, nem voltam vele túl elégedett, de másoknak se ment jobban, lógott a kollégák orra, mint tavaly Morskóban. Ágicza 17 hibával szintén gazdagította a kollégák szókincsét azon szavak körében, melyek szintén nem találhatóak meg a kisebb szótárakban.

Bánatunkban kis kitérővel mentünk hazafelé, átutaztunk a Peak District gyönyörű hegyes-völgyes tájain, ismét csak megcsodálva a birkákkal pettyegetett, smaragdzöld szőttest. Hiába az enyhe éghajlat, azért mégis csak majdnem Dánia földrajzi szélességén vagyunk, a napfény laposan éri a dombokat és hihetetlenül plasztikus a táj.

Másnap reggel kezdtünk a sziluettel és a második körben jött az FT. Nekem megint 29 pont lett és ezúttal 5 kost lőttem egyvégtében. Ági csak eggyel lőtt jobbat, mint tegnap, de az öt kost ő is meglőtte, kontrasztos párként a kacsa mellé.

Aztán jött az FT, mindenki a tegnapi párjával lőtt, de teljesen más pályán. Most a völgy bal oldalán lőttünk át, majd a domboldalról lefelé az állókat, aztán a tegnapi célok helyéről a tegnapi lőállások irányába, végül egy meredek domboldalon felfelé két térdelőt. Sokkal jobban indítottam, azért már volt némi rutinom ezzel a széllel, de aztán csak bejött megint pár hiba, ugyanúgy 31 lett a vége, mint tegnap, de legalább egyenletes teljesítményt nyújtottam. Utána kérdezte Ági, hogy hová céloztam a magasabbik térdelőnél. Felidéztem magamban a szelet és az ujjaim hegyével tartott puskám előtt ingadozó cél képét, és azt feleltem: megpróbáltam a platnin belül tartani... Ági ma már nem idegeskedett semmin, és így sokkal jobban is ment neki, 29 pontot lőtt, csak kettővel maradt le mögöttem.

Végül tehát összesítettben az első 20-ba sikerült bekerülnöm, ami nem rossz, de tavaly az első 10-ben voltam, míg FT-ben a megosztott 15. hely szintén nem rossz, de tavaly 5. voltam... Ágicza 43. lett, a végére azért visszatért az önbizalma. Talán majd jövőre!

A végén volt pár szétlövés, a 4-5. helyekért és az 1-2. helyért. Mindkettőben egy volt világbajnok is szerepelt és - érdekes módon - mindkettőben ő maradt alul. A szétlövésnek is megadták a módját: kitettek egy ülő, egy térdelő és egy álló célt, meg a sztendered pulyka sziluetteket. Ezeket kellett meglőniük, először a 3-3 FT célt, aztán a sziluettet, és ez a nyolc lövés döntötte el a végeredményt.

A verseny végén a szokásos monstre díjkosztó volt, itt is fő cél volt, hogy a 138 résztvevő közül lehetőleg egy se menjen haza üres kézzel, mert ha mást nem is, de egy bögrét vagy valamit mindenki nyert. Meg persze tapasztalatot, mert ha nehéz is volt a verseny, előttünk volt a példa arra, hogy ezt is meg lehet lőni 3-4 hibával is, van még hova fejlődni.

[doki]

Köszi Maestro a beszámolót, így is élvezetes volt. Lenne pár képed is? Vagy link mások képeihez?

[maestro]

Pár fotó:
James Osborne, 1. nap
James Osborne, 2. nap
Mark Bassett
Robert Farnworth
Dave Robinson, 1. nap
Dave Robinson, 2. nap
Justin Wood 1.
Justin Wood 2.