HFT MK II Szerencs

[Zo-Lee]

A szervezőknek köszönöm a remek bemutatkozást, igazán kitettek magukért. A pályák jól sikerültek, az ellátás kiváló volt, és még a sajtóvisszhangról is gondoskodtak.
A szél meg durva volt.

Pisti,az eredmények?

[FTi]

A szervezőknek köszönöm a remek bemutatkozást, igazán kitettek magukért. A pályák jól sikerültek, az ellátás kiváló volt, és még a sajtóvisszhangról is gondoskodtak.
A szél meg durva volt.

Pisti,az eredmények?

Lesznek majd délután valamikor (nincsenek nálam).

[Zo-Lee]

Pisti,az eredmények?

Lesznek majd délután valamikor (nincsenek nálam).

[P I]

Sziasztok!

Köszönet minden Sporttársnak, aki megtisztelte jelenlétével ezt a rendkívülivé sikeredett versenyt.
Gratulálok a kitartáshoz és a szép eredménykhez.
Egy rövid beszámoló H R Barátom tollából:
-Egy „viharos” HFT verseny, és előélete…
Miskolc, péntek reggel 8 óra. A panelharmadik kelet felé néző ablakából (pontosan Szerencs irányában látni el jó messzire…) idillinek nem igazán nevezhető kép rúg szemen: a látóhatár pereme fekete az egybefüggő felhőzettől. Terepruha le, aláöltözős hosszú szárú fel, terepgatyó vissza-biztos, ami biztos alapon….
Levente Lőtér, Szerencs-Ond, 10 óra magassága. A foltszerű felhőzet közül gyönyörűen ragyog a Nap- nem lesz itt semmi gond! Az autóból kiszállva mellbe taszít egy akkora széllökés, hogy rögtön visszaveszek egy jó adagot a hurrá-optimizmusomból.
Rövid logisztikai megbeszélés, erőgyűjtés, majd a kisszámú, de lelkes csapat pályakijelölő bejárásra indul. Első probléma: a tervezett belövő pálya tájolása pont a felkelő Napra néz a funkcionális idő alatt. Gyors ballisztikai számítás 16 J-ra, hogy nem veszélyezteti-e a módosított lőirány és helyszín a honos élővilágot, valamint a nemrég épült lőtér felépítményeit- nem. Egy probléma megoldva. Már csak 13 pályát kell felépíteni valahogy sötétedésig.
A tervezett 10 pálya helyszínét- egy meghagyott ligetes erdőrészt- megközelítve villámgyorsan kipakoljuk a célokat az autóból. Muszáj, mert nem férünk másképp hozzá a motoros láncfűrészhez, bozótvágó késekhez, fűkaszához …
Harangoznak. Dél van. Már kétszer eláztunk a pár perces orkánszerű esőtől, de végre újból kisüt a Nap. Nekikezdünk a tényleges pályaépítésnek. Lassan halad a munka. Komoly vita tárgyát képezi egyes célkihelyezési tervezetek miatt az, hogy nehéz, de színvonalas pályákat építsünk, vagy legyünk inkább bátrak, és merjünk nagy kihívásokat gördíteni a versenyzők elé. Végül győz a matematika: a 4 kevesebb, mint a 30, ráadásul négyünk közül csak 1 az, aki sokáig, és gyorsan bír futni a 30 elől. Marad a barátságos, de változatos pályamodell, egy-két, ritkábban alkalmazott célkihelyezési megoldással.
Szép napos idő van, lekerülnek rólunk a fölös ruharétegek. A szél viszont elég kitartóan fúj. Erősen gondolkodom azon, hogy a másnapi versenyre inkább nem is hozok puskát, mert fölösleges ekkora szélben. Ha tudom előre, hogy ez csak egy kis szellő a majd verseny alatt fújdogáló-a helyi mikroklíma adottságai miatt szinte mindennapos-orkán erejű szélhez képest, akkor a Diana helyett inkább egy .223-ast pakolok a fegyvertokba.
Fogynak a célok. Lassan kész a 10 erdei pálya. Túl sok 15 mm-es kz-s célt kérnek a csavarbehajtó gépekkel felszerelt építők. Már a harmadik ilyen célt taposom bele diszkréten a földbe, és fedem le avarral. Sajnos, 40-es se sok van alapból. Marad a sok 25-ös. Nem sok sikerélményem lesz itt holnap- sejlik fel előttem a realisztikus jövőkép…sebaj,csak egészség legyen…
Házigazdánk beinvitál egy kis frissen kisütött házi szalonnára. Négy óra. Még 10 cél hátra van. Ennyi belefér, szusszanunk egy kicsit.
Esteledik. Tartós szélcsend, nagy ritkán egy-egy, sóhajszerű lágy fuvallattal. Hurrá! Holnap szélcsendben lövünk, elvonult a vihar!!!
Szombat, reggel 7 óra. A Verseny.
Szinte szellő sem rezdül. Úgy látszik, valamelyikünk este eredményesen lobbizott az égieknél. Még fél óra, és kész minden, a versennyel kapcsolatos előkészítő munka a terepen. Gyors melegedés, forró kávé, és irány a belövő pálya. A melegedőből kilépve már messziről látszik, valaki letépkedte a belövő lőlapokat a pályán levert méteres karókról. Amikor az épület takarásából kiérve majdnem felborít egy agresszív széllökés, arra is rájövök rögtön, ki volt az a „valaki”… Amikor a fegyveremtől megkönnyített táskát is felkapja a szél, és métereket görgeti, tudatosul csak bennem az a szomorú sejtés- minden fémes koppanásnak, amit a célokon sikerül majd elkövetnem, nagyon fogok örülni…

[P I]

A beszámoló folytatása:
-Első pályánk, szép hosszú, tiszta célokkal. Rögtön két mellé lövés, de csak azért, hogy az utánam érkezőket szép tiszta célok fogadják…A harmadik lövés már koppan a cél peremén- igaz, ehhez előbb el kell hinnem azt, hogy a nagy semmi „levegőbe” leadott lövést majd a szél belefújja a megfelelő helyre. A negyedik már a killzónát is megközelíti- ám sok veszélyt még így sem jelent rá.
Pálya pálya után. Rá kell jönnöm arra, hogy-bár a pályák viszonylag szép egyenes vonal mentén sorakoznak, szinte nincs két olyan egymás után, ahol ugyanabból az irányból fújna a szél…köszönhetően a trükkös, halszálkaszerű tájolásoknak. Hirtelen felindulásomban teszek egy cifra és velős megjegyzést magamban a pályaépítőkre, de az első csukásroham alatt rájövök, hogy részben öngólt sikerült rúgnom- ezért inkább ismét a lövészetre koncentrálok…..
Az utolsó pálya szenvedéseit is túlélve már csak a jó meleg teremben elfogyasztandó forró étel reménye éltet. Reggel, a szakácsot kifaggatva már azt is tudjuk, jóféle vaddisznóból fő nekünk a gulyás. És tényleg! Bár házigazdák folyamatosan a hatalmas üstház üresre evésére buzdít mindenkit, a harmadik repeta-fordulótól nem a jólneveltség tart vissza, hanem az asztalokon sorakozó-házi készítésű, és nagyon finomnak tűnő-sütemények galád csábítása…kell a hely annak is a nadrágszíj szorítása alatt…
Eredményhirdetés. Az időnkét 70 km/órás szél ellenére is születnek azért szép, becsülendő eredmények. Mentesből rúgásossá avanzsált sporttársunk előzetes felajánlásához híven egy-egy üveg borral különdíjazza a kategóriák helyezettjeit. Ekkor-a lelkesen ünneplő tömegben meglapuló- egyes hangok megjegyzik, hogy a dobogós helyezésért való kőkemény küzdésért egyedül ez a beígért különdíj tartotta vissza őket.
Hat óra. Minden pálya elbontva- valahogy lerombolni gyorsabban ment, mint felépíteni. Mire az utolsó, célokkal teli ládák is a kocsiba kerülnek, a versenyzők autó konvojai után kavargó porfellegek emléke is leülepedett az immár elcsendesülő szélben…

[P I]

Ha valakit érdekel.: https://docs.google.com/?tab=wo&authuser=0&pli=1#owned-by-me

[Sam6]

Ha valakit érdekel.: https://docs.google.com/?tab=wo&authuser=0&pli=1#owned-by-me

Én nem látom a doksit.

[P I]

https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AuK9_IO9rpcVdGlHZGx3cDBMQURDaFZvcUxUaWJaM3c
Talán így.

[Maximus]

https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AuK9_IO9rpcVdGlHZGx3cDBMQURDaFZvcUxUaWJaM3c
Talán így.

Áttértünk a "Versenyzői fórum"-ra.
Hátha még valakit érdekel...

[P I]

https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AuK9_IO9rpcVdGlHZGx3cDBMQURDaFZvcUxUaWJaM3c
Talán így.

Áttértünk a "Versenyzői fórum"-ra.
Hátha még valakit érdekel...

P.ü.ment.