HFT EB 2012 augusztus 25-26 - Lengyelország, Krakkó

[cíca30]

Gratula, minden versenyzőnek...
szép volt fiúk,és az egy szem leányzónak.

[FTi]

Ezúton is köszönöm a gratulációkat a kiutazó csapat nevében is.

Egy kis(sé hosszúra nyúlt) beszámoló:
Pénteken reggel indultunk busszal Debrecenből, és nagyjából a terv szerint érkeztünk délután 5 körül a szállodához. A Vasnyúl-különítmény Zemen Józsi és Paja személyében korábban érkezett, már a versenyhelyszínen is jártak, így miután gyorsan lepakoltunk a szálláson, Józsiék vezetésével megcéloztuk a helyszínt, mert Szilágyi Sanyi lebeszélte a szervezőkkel, hogy már aznap belőhetünk. A helyszínre érkezve a belövőpálya már majdnem kész volt, és miután sikerült előkeríteni Pavelt, az egyik szervezőt, segíthettünk befejezni (feltűztük a belövőlapokat), és indulhatott a beállítások ellenőrzése. Nagyjából mindenkinél rendben volt a technika, az idő is szép volt, így bizakodva tértünk vissza a szállodába vacsorázni, ahol szerencsére igen jól főztek, szóval degeszre ettük magunkat.

Éjszaka esett némi eső, de reggelre már csak kevés nyoma maradt. Korán keltünk, mert az első turnus belövése már 7-től indult. Ebben csak ketten, Pregun Pisti és jómagam szerepeltünk, mindketten rugós puskával - a többi magyar versenyzőt a délutáni turnusba osztották be. A technika reggel is viszonylag jól szerepelt – a többieknél. Függőlegesen állítanom kellett a távcsövemen az előző naphoz képest, de a belövés végére szép lassan vissza is tekergettem oda, ahol volt - talán a reggeli pára és a hőmérsékletváltozás zavarta meg a rendszert. Közben a szemközti sziklafalon a lövésekre fittyet hányva közlekedtek a hegymászók fel/le, persze azért elég messze voltak.

A lengyel nyelvű eligazításon a szervezők kiosztották a háromfős csapatok pontozólapjait, amit ötletes módon csapatonként egy DVD-tokban helyeztek el a tollal együtt. Közben odajött az egyikük, akivel angolul is egyeztettük, hogy tisztában vagyunk a szabályokkal. Utána indultunk is a pályára, ami a gyülekezőhelytől viszonylag messze a völgyben, a morskoi viszonyokhoz hasonló, nagyon szép környezetben volt kialakítva. Az angol szabályoknak megfelelően 30 lőállást jelöltek ki, mindegyikben egy cél várta a versenyzőt. Ez első hallásra talán kevésnek tűnik, de a verseny után nem hiszem, hogy sokaknak kedve lett volna többet lőni: majdnem mindegyik cél komoly kihívást jelentett. Nagyjából 3-4 cél volt többé-kevésbé vízszintesen elhelyezve, az összes többi fent a hegyoldalban (ezek általában még sötétben is voltak), vagy egy irdatlan magas sziklán. A lőállásokban egy PVC csődarab állt ki a földből, ehhez kellett hozzáérni lövés közben. Támasztékként megfelelt, bár ha a cél elhelyezése miatt a felső részét kellett használni, már kissé hajlékonynak bizonyult. A kötelező álló és térdelő célokon kívül minden célt lehetett fekve lőni, de sok esetben a lőállás sem volt vízszintes, így eléggé kellett ügyelnem a megfelelő pozíció megtalálására. A találati zónák az ottani szabályoknak megfelelően nem csak 15, 25 és 40 mm-esek, hanem köztes méretűek is voltak, ez erősen megnehezítette a zónaméret alapján történő távolságbecslést.

Erről a turnusról nem készültek képek, mert fotózni nem lehetett, és a délutáni versenyzőket sem engedték be a pályára. A 18-as pályán kezdtünk, itt 30-40 fokos szögben a hegyoldalban voltak a célok. Az első négy cél hiba nélkül lement, ekkor a célok még fehérnek tűntek a sötétben. Az ötödiket elhibáztam, és itt jött a meglepetés: a figurák galvanizálva voltak, így nem látszott rajtuk a találat. Ez elég komoly nehezítés, okozott is némi bizonytalanságot. Persze előnye is volt, a versenyzők végig ugyanolyan kinézetű célokra lőhettek, és a turnusok között festeni sem kellett, ami ugye ilyen terepviszonyok között nem valami kellemes szórakozás. A találati zónák feketék voltak, és azokon sem látszott a lövés nyoma, ráadásul többen panaszkodtak, hogy a szálkeresztet sem látják rendesen a fekete háttér miatt - nekem szerencsére ezzel nem volt gondom.

Utána még zsinórban hibáztam párat, köztük egy kivételesen vízszintesen elhelyezett célt - ennek távolságát valószínűleg a nagy, 45-ös találati zóna miatt becsültem alá. A kötelező pozíciók viszonylag jól mentek (nem is voltak túl nehezek), és egészen az 5-ös pályáig viszonylag kevés hibával jutottam el, de innentől kezdődött a java, mert a következő célokat egy hatalmas sziklafal tetejére pakolták ki, így kb. 45-50 fokos szögben kellett lőni őket. Ilyen meredek szögben talán még sosem lőttem, a fegyvert egészen máshol kellett megtámasztani mint általában, rugós puskáknál meg ugye ez találati pont-változást szokott eredményezni. Talán 5 db ilyen cél volt, el is hibáztam szépen mindet az utolsó kivételével. A hiba-szériát egy 0-ás találattal sikerült megkoronázni, amit egy könnyebbnek tűnő célon követtem el (ezt azóta sem értem). Így 47 ponttal zártam a versenyt, ami eléggé szerény eredmény: a 30 célból csak 18-at döntöttem le. Két lengyel kolléga volt a csapattársam, egyikük egy AA Pro Sport-tal, de neki még gyengébben sikerült. Pregun Pisti egyik társa viszont a tavasszal rugós kategóriában HFT VB-t nyert lengyel versenyző volt, így hamar megtudtam, hogy neki csak egy ponttal ment jobban, magasabb pontszámot mástól sem hallottunk, így aznap a 2. helyen zártam két másik lengyel versenyzővel együtt. Pregun Pistinek sem ment túl jól, ő 44 pontot hozott össze. Az idő legalább végig jó volt: kissé be volt borulva, de a szél nem fújt számottevően, ritkán kellett vele foglalkozni.

Délután a másik turnus ugyanezt a pályát lőtte, úgyhogy igyekeztünk lélekben felkészíteni a többieket, hogy mire számíthatnak, majd megebédeltünk. Még rápróbáltam a beállításokra a belövőpályán, ahol a puskám nagyjából annyival hordott fölé, amennyi megmagyarázta a verseny második felében elkövetett hibák nagy részét. Visszaállítottam, aztán pihenésképpen lőttünk egy kis sziluettet nemzetközi céltávokkal (4x5 cél). Elég ramatyul ment, Pregun Pistinek már jobban, úgyhogy én fizettem a sört.

Utána meglátogattuk a többieket a pályán. A kamerát Pisti kezelte, aki jó választásnak bizonyult, mert legalább egy fejjel magasabb volt mindenkinél, így nem volt előtte akadály. A délutániak dolgát a borús idő nehezítette, az erdőben sokszor alkonyattal felérő sötétség volt. Sokáig Rábai Zsolti állt az első helyen a hazaiak közül, de mikor ezt közölték vele, gyorsan hibázott párat, hogy ne lógjon ki annyira a sorból. Így a nap legjobb magyar eredményét Sas Feri érte el 50 ponttal, az abszolút legjobb pedig 56 pont lett.

[FTi]

Másnap megcserélték a turnusokat, így a szombat délután lövők kezdtek reggel. Az időjárás-előrejelzés sajnos helyesnek bizonyult: éjszaka esett, reggelre elállt (akkor még reménykedtünk), de a belövés alatt megint beindult, a verseny kezdete után pedig már ömlött az eső. Ezt nagyjából a turnus végéig folytatta kisebb enyhülések mellett, szóval egyáltalán nem irigyeltem a többieket. Emellett sokszor úgy be volt borulva, hogy a szabadban is szürkületi sötétség volt, milyen lehetett vajon az erdőben? Eközben a hegymászók ahogy a lövésekre, úgy az esőre is hányták a fittyet és mászták a sziklafalat.

Igazi embert próbáló feladat volt, többen fel is adták, de a magyar csapat tagjai derekasan helytálltak és végigcsinálták, nem is akármilyen eredményekkel: Szilágyi Sanyi és Zolnai Zsiga 54-54 pontot lőttek, ezzel aznap a harmadik legjobb eredményt érték el (a legjobb 57 lett). Csak Szabó Dani járt szerencsétlenül: kb. a verseny közepén lejött a pályáról, mert a csapattársai feladták a küzdelmet, és amikor át akarták tenni a pontozólapját a szomszédos csapathoz, pillanatok alatt leázott róla az összes írás, a pontjaival együtt. A szervezőkkel megbeszélte, hogy újralövi a versenyt a délutáni turnussal, szóval még ő sem adta fel.

A bőrig ázott kollégák még elmondták, hogy mire számíthatunk, aztán visszavonultak szárítkozni és melegedni. A tegnapihoz képest nem voltak nagyon meredek fenti célok (amit egyáltalán nem bántam), cserébe már lefelé is kellett lőni, mert a második pálya vagy 50-60 m-rel az előző felett lett kialakítva a hegyoldalban.

A belövésnél gondban voltam, sehogy sem akart összeállni a kotta. Tekertem mindenfelé, végül nagy nehezen összehoztam pont olyanra, mint az előző napi állapot, így bizalmamat a technikába vetve vághattam bele a versenybe. Az eső szerencsére aznapra már elállt, így jóval könnyebb dolgunk volt, mint a délelőttösöknek. Szilágyi Sanyi megszponzorált esőálló ruházattal, és egy fekvő-alátéttel, amik sokat segítettek, mert ha eső nem is, sár azért volt bőven.

A csapatom 2 fősre fogyatkozott, mert a rugós kolléga betársult egy egyedül maradt versenyzőhöz. Megint a 18-ason kezdtünk. Az elején egy kötelező állót hanyagságból elrontottam, képtelen voltam leküzdeni a közeli kis zónájú célokat, és egy meredek lefele lövést is elszúrtam, így gyorsan beszedtem 5 hibát. Az 1-estől kezdve ezt még hárommal tetéztem, ekkor kezdtem érezni, hogy már nem sok esélyem van győzni, ha még többet hibázok. A következő pályákat sikerült teljesíteni, közöttük a nyílt mezőn lévő 4 db határon lévő célt, ezután csatlakozott hozzánk Pregun Pisti, aki addigra már befejezte a versenyt. 49-et lőtt, ami már szép eredmény, és a VB-győztes csapattársa nála kevesebb pontot ért el, így lehetett okom a további bizakodásra. Pisti végig szurkolt, neki is köszönhetem, hogy utána sem hibáztam, és még az utolsó cél is borult. Az 52 pontos eredmény már akár a győzelemhez is elég lehetett, de ahogy én többet lőttem másnap, úgy mások is megtehették ugyanezt, szóval nem lehettem biztos semmiben sem. Ennek ellenére benyomtunk egy kis jófajta lengyel sültkolbászt, és leöblítettük némi sörrel, aztán még elmentem sziluettet lőni, mert délelőtt valahogy nem volt kedvem az esőben. Közben visszaértek a többiek a szárítkozásból, és láttuk, hogy szétlövő-pályát kezdenek el építeni a szervezők, nem sokkal később pedig szólt az egyik, hogy készüljek, mert az első helyért kell megmérkőznöm egy, az előző nap szintén 47-et lőtt lengyel kollégával. Persze addigra már elpakoltam a puskát a buszba, úgyhogy indulhattam előszedni. Közben megint eleredt az eső, de a lőállást okos módon a fedett ülőhelyekhez közel tűzték ki, így mindenki láthatta anélkül, hogy elázott volna.

Pénzfeldobás után én kezdhettem a szétlövést. Három cél volt kitéve, első körben térdelve, második körben állva kellett lőni, de ezek már festett célok voltak, örültem is neki. Az elsőt, egy 15 m körüli 15-öst kissé jobbra rántva elhibáztam, de a másik kettő, egy 30 m-en túli 25-ös és egy 40 m körüli 40-es lement. A kolléga szintén elhibázta a 15-öst, aztán nagyon hosszasan célzott a következőre, de az sem jött össze, úgyhogy a második helyért gratulálhattam neki.
A PCP-sek között is volt szétlövés bőven, mivel az első hat helyezettet díjazták és az első 2-2 helyezettnél volt pontegyenlőség. Ők már nehezebben bírtak egymással, álló lövésekre is sor került.

Utána díjeső következett: Sas Feri megnyerte a sziluettet vasárnapi, egészen kiváló 18 pontjának köszönhetően - mi lett volna, ha még szombaton is megy neki? Szabó Dani az ifik között 3. lett, bár a szervezők itt kissé megkavarodtak, a díjak kiosztása után visszakérték mindet, és még egyszer osztottak, immár a jogos tulajdonosoknak. Pregun Pisti a rugósok között a 4. helyet szerezte meg. Daru Andi sem maradt díj nélkül a női mezőnyben, és a magyar csapat 3. lett a lengyelek és a csehek mögött, ez sem rossz eredmény ám. Este a szállodában kiraktuk a díjainkat egy asztalra, és bizony szép mennyiség jött össze.

Összességében nagyon tetszett a verseny, és ezt nem csak a végeredmény mondatja velem. A helyszín kiváló volt, az ellátás remek (sör, friss ételek, stb.) a szervezők jó munkát végeztek, célhibát egyáltalán nem tapasztaltam (bár ilyen célok mellett nem könnyű észrevenni), és a pályák kellően nehezek voltak egy ilyen eseményhez. Egy kifogásom azért van: az, hogy a versenyzők nem egyszerre, azonos időben lőnek, az időjárás esetleges változása miatt egyeseket előnyhöz juttathat, másoknak pedig hátrányt okozhat. Ez vasárnap sajnos be is jött, de úgy láttam, hogy a versenyzők nem panaszkodtak miatta.

Igen komoly mennyiségű szponzort sikerült szerezni, akik standokkal is jelen voltak, és a nekik köszönhető sok értékes díj – ami nemcsak az első, hanem a második és harmadik helyezetteknek is jutott – tovább emelte a színvonalat. A PCP kategória első díjával egy AA MPR FT járt, a legjobb ifi egy HW 50S-t nyert, a legjobb hölgy versenyző egy távcsövet, és a rugós kategória fődíja egy kék laminált HW 97 volt, ami itt pihen a szekrényben
Ráadásul a versenyzők között kisorsoltak egy új, 2012-es Walther LGV-t, amit sajnos nem én nyertem meg, de hát ne legyek telhetetlen – a helyszínen legalább volt alkalmam kipróbálni.

Végezetül: HAJRÁ MAGYAROK!
Jó, hogy Magyarországról ilyen sokan eljutottunk erre a versenyre, és mondhatom, remek kis csapat jött össze, akikkel jó volt utazni és együtt lenni – ezúton is köszönöm nekik.
Bőven van még mit tanulnunk a HFT világában, amire ez egy remek alkalom volt, és ezeket a tapasztalatokat itthon is hasznosítani fogjuk. Ez a HFT EB az első Anglián kívüli komolyabb nemzetközi verseny volt, ami reményeim szerint csak a kezdet: a jövőben mi is helyet adhatunk valami hasonlónak, végtére is az FT VB-vel már bizonyítottunk.

[FTi]

Közben a szervezők közzétették a részletes eredményeket:

Szombat
Vasárnap

PCP
Rugós
Hölgyek
Fiatalok
Csapatok
Sziluett

Feltettem pár fotót:
http://www.fieldtarget.hu/album/index.p ... 8.26-HFTEB
Szilágyi Sanyi fotói:
0. nap
1. nap
2. nap
Daru Andi fotói


És lesz egy videó is, amint végzek a vágással...

[Sako]

Gratulálok mindenkinek.
A nagyon szép teljesítményhez.

[Tüske]

Közben a szervezők közzétették a részletes eredményeket:

Szombat
Vasárnap

PCP
Rugós
Hölgyek
Fiatalok
Csapatok
Sziluett

Feltettem pár fotót:
http://www.fieldtarget.hu/album/index.p ... 8.26-HFTEB
Szilágyi Sanyi fotói:
0. nap
1. nap
2. nap
Daru Andi fotói


És lesz egy videó is, amint végzek a vágással...

Pisti!
Még egyszer gratulálok neked és az egész csapatnak!
Köszönjük a beszámolót és a képeket.
A videót is várjuk.
De ne feledkezz már el beszámolni arról az LGV-ről is.
Tudod, nem bírok a perverziómmal.

[Sam6]

http://www.haon.hu/debreceni-europa-bajnok-hunter-field-targetben/2066664

[FTi]

Akkor az ígért videók:

1. versenynap
2. versenynap
Szétlövés, eredményhirdetés

[FTi]

De ne feledkezz már el beszámolni arról az LGV-ről is.
Tudod, nem bírok a perverziómmal.

Két változatot hoztak ki, ez überfullextrás competition ultrát nyílt irányzékkal, és az alap challengert egy Leupold 3-9-es távcsővel. Ezek csak a csősúlyban és az ágyazásban különböznek, a vas ugyanaz. A challenger eléggé rezonált, de a másik korrektnek tűnt, csak ugye a nyílt irányzék miatt nem igazán volt lehetőség a pontosságát tesztelni. A fa fogása elég kellemes volt térdelve.
A fémrészek kidolgozottsága szerintem méltó a Walther névhez, a cső nagyon precízen csukódott fel. Az elsütőbillentyű műanyag, fémet csak pluszban lehet venni hozzá, de a sütés nem tűnt rossznak.

Szóval nem voltam hanyattesve (a TX-em jobb ), de kíváncsi lettem volna, hogy mit lehet kihozni egy ilyen puskából némi belenyúlással, ez a magamfajtának már elkerülhetetlen. A nyertese viszont nem akarta elcserélni a HW-ra

[Tüske]

De ne feledkezz már el beszámolni arról az LGV-ről is.
Tudod, nem bírok a perverziómmal.

Két változatot hoztak ki, ez überfullextrás competition ultrát nyílt irányzékkal, és az alap challengert egy Leupold 3-9-es távcsővel. Ezek csak a csősúlyban és az ágyazásban különböznek, a vas ugyanaz. A challenger eléggé rezonált, de a másik korrektnek tűnt, csak ugye a nyílt irányzék miatt nem igazán volt lehetőség a pontosságát tesztelni. A fa fogása elég kellemes volt térdelve.
A fémrészek kidolgozottsága szerintem méltó a Walther névhez, a cső nagyon precízen csukódott fel. Az elsütőbillentyű műanyag, fémet csak pluszban lehet venni hozzá, de a sütés nem tűnt rossznak.

Szóval nem voltam hanyattesve (a TX-em jobb ), de kíváncsi lettem volna, hogy mit lehet kihozni egy ilyen puskából némi belenyúlással, ez a magamfajtának már elkerülhetetlen. A nyertese viszont nem akarta elcserélni a HW-ra

A piszok!


Köszi a gyors ismertetőt, egyszer talán megnézhetjük mi is majd valahol, de az árát elnézve, nem lesz tömegcikk ez sem.